| Honlap | http://egyk.uw.hu |
| Cím | 3300 Eger, Széchenyi u. 5. |
| Telefon | 36/421-332 |
| Fax | 36/320-508 |
| efl(contra)freemail.hu | |
| Nyitvatartás | információ a fönti címeken |
A főegyházmegye története [ Bibliográfia | Kiadványsorozatok ]
|
A főegyházmegye története [ Bibliográfia | Kiadványsorozatok ] |
Az egri püspökséget Szent István király alapította, 1009-ben már létezett. Területe a legnagyobb volt a magyarországi püspökségek közül, Az első időszakban Heves (Újvár), Külső-Szolnok, Borsod, Abaújvár, Zemplén, Ung, Ugocsa, Szabolcs, Bereg és Zaránd megyéket foglalta magában, később pedig Sáros, Szatmár, Kraszna, Torna, Máramaros vármegyék és a Jászság is hozzá tartozott. A váradi püspökség alapítása előtt a bihari részek is Egerhez tartoztak, sőt a zsombolyi (pankotai) főesperesség azt követően is (egészen a 18. század közepéig). Még a 11. században felépült a Szt. János evangélista tiszteletére szentelt püspöki székesegyház is az egri vár területén, amelyet a középkor folyamán többször átépítettek.
A Buda elestével közelre került török fenyegetés miatt 1542-ben Perényi Péter országos főkapitány megszállta az egri várat és saját tulajdonába vette. Később királyi birtok lett, de a püspöki jövedelmeket továbbra is a várra kellett fordítani. Eger igazi urai a királyi várkapitányok lettek, akik többnyire a protestantizmushoz húztak. 1566-ban Mágóchy Gáspár eltávolíttatta a várból a káptalant és a székesegyházat átalakíttatta. Így a püspök és a káptalan székhelye Kassára került át. Ez maradt a helyzet 1596 után is, amikor Eger oszmán kézre került, csupán a káptalan tartózkodott 1613 és 1649 között Jászón. Kassán alapított Kisdy Benedek püspök (1648–1660) filozófiai és teológiai karral is rendelkező jezsuita kollégiumot, valamint szemináriumot.
Eger 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, de csak Telekessy István püspök (1699–1715), Rákóczi Ferenc szabadságharcának egyik aktív támogatója tette ismét székhelyévé. Kijavíttatta a Szent Mihály plébániatemplomot, amely ettől kezdve székesegyházként működött, utódja, Erdődy Gábor (1715–1755) pedig annak helyén új barokk katedrálist és püspöki rezidenciát építtetett. Ugyanakkor vikáriusa, Foglár György 1740-ben jogakadémiát alapított a városban, amelyet később Barkóczy Ferenc püspök (1755–1761) egyetemmé szándékozott fejleszteni, és meg is kezdték a bölcsészet oktatását. Terveit azonban csak utódja Eszterházy Károly (1761–1799) valósította meg. A hatalmas épület is elkészült, de az egyetem működéséhez az uralkodó nem adott engedélyt.
A 18. században többször is fölmerült a hatalmas egyházmegye fölosztásának gondolata. Erre azonban csak 1804-ben, Esterházy püspök halála után került sor, amikor VII. Pius pápa létrehozta a kassai és szatmári püspökségeket és ugyanakkor az egri püspökséget metropolitai (érseki) rangra emelte. A 19. század egri érsekei elsősorban szociális és oktatási intézmények támogatásával tűntek ki. A német nyelvű költeményeiről ismert Pyrker János László (1827–1847) például rajziskolát, 1828-ban pedig magyar nyelvű tanítóképzőt alapított. Ő építtette föl 1831 és 1837 között Packh János, majd Hild József tervei alapján a ma is álló klasszicista székesegyházat. Pyrker utódai közül Bartakovics Béla (1850–1873) letelepítette Egerben az angolkisasszonyokat és újraindította a Jogakadámiát, Samassa József (1873–1912) gondoskodott a beteg és munkaképtelen papok ellátásáról, Szmrecsányi Lajos (1912–1943) felsőkereskedelmi iskolát és több konviktust alapított, az első világháború alatt pedig az érseki palotában hadikórházat létesített.
A trianoni béke az egri főegyházmegye számára érdekes módon területi növekedést hozott, mivel II. János Pál pápa 1982-ben az érsekséghez csatolta a rozsnyói és kassai egyházmegyék Magyarországon maradt részeit, amelyeket addig helynökök kormányoztak. 1993-ban II. János Pál ismét rendezte a főegyházmegye határait. Ennek során többek között területének keleti részéből új egyházmegyét alapított Debrecen-Nyíregyháza kettős központtal, a nyugati, Nógrád megyei plébániákat a váci, a nagykunságiakat pedig a szeged-csanádi egyházmegyéhez csatolta.
A püspökség középkori levéltára nem maradt fönn, csupán a jobbágyszolgáltatásokat tartalmazó „Szent János-könyveket” őrizték meg a 15. század második feléből. A szentszéki jegyőkönyvek 1600-tól, a folyamatosnak nevezhető egyházkormányzati iratsorozatok csak a 18. század elejétől kezdődnek, a korábbi időszakből csak néhány 17. századi irat került a levéltárba. 1745-től, Barkóczy Ferenc érsek hivatalba lépésétől a szentszéki protokollumköteteket levélmásolati könyvekként használták. Az iratok rendezését Eszterházy Károly püspök először két jezsuitára, majd 1766-ban egyik papjára, Torner Ignácra bízta. Neki és hivatali utódainak (Kotuts Mátyás, Fangh István) munkája eredményeképpen 1778-ban fölállították a gazdasági, 1779-ben pedig az egyházi levéltárat, mindkettőt tematikus rendben, lajstromkönyvekkel.
A kassai, illetve szatmári egyházmegyék létrehozásakor, 1804-ben az elcsatolt plébániákra vonatkozó iratanyagot (köztük például az egyházlátogatási jegyzőkönyveket) kiválogatták és elvitték, csak a protokollumkönyvek maradtak Egerben. Mivel így a levéltárak terjedelme közel felére csökkent, 1805-ben a megmaradt anyagot új tárgycsoportokba rendezték, az ezután keletkezett egyházkormányzati és gazdasági iratokat pedig „új levéltár” (Archivum novum) néven külön egységként kezelték, eleinte folyószámos iktatással, majd a Hangony József levéltáros által 1818 és 1830 között kialakított tárgycsoportok szerint. Az iratok helye az 1770-es évektől fogva az érseki palota levéltári célra épült helyisége volt, csak az 1923 utáni iratokat helyezték 1954-ben (a levéltár kettős kezelése idején) egy különálló raktárba.
A káptalani levéltárat nem a főegyházmegyei levéltár őrzi, mivel annak hiteleshelyi része 1950 után államosításra került, magánlevéltári részét pedig 1964-ben szintén átadták (letétként) a Heves Megyei Levéltárnak, az érsekség és a szeminárium gazdasági levéltáraival együtt.
2004.