A jezsuita rend 1561-ben telepedett meg Magyarországon, amikor Oláh Miklós érsek Nagyszombatban kollégiumot alapított számukra. Ezt követően a nehézségek ellenére is dinamikusan fejlődött a rend a három részre szakadt ország minden területén. Erdélyben Kolozsmonostoron nyitottak a jezsuiták először iskolát 1579-ben. A török hódoltságban is több állandó missziót tartottak fönn, a legjelentősebbeket Pécsett 1612-től és Gyöngyösön 1634-től. A királyi Magyarországon szívós térítő munkájukkal számos főrendet, valamint birtokaik lakosságát vezették vissza a katolikus egyházba. Ugyanakkor Káldy György (15731634) szentírásfordítása a magyar irodalmi nyelvre volt nagy hatással. A rend legnagyobb hatású magyar tagja, az esztergomi érsekké kinevezett Pázmány Péter (15701637) támogatásával nagyszombati kollégiumuk 1635-ben egyetemi szintre emelkedett. 1700-ban emellett már 9 kollégium, 13 rendház és 18 missziós állomás működött Magyarországon összesen 423 jezsuitával, akik a közös Provincia Austriae-hoz tartoztak. A rend 18. századi virágkora 1773-ban hirtelen ért véget, amikor XIV. Kelemen pápa az európai nagyhatalmak politikai nyomására feloszlatta a rendet. A feloszlatáskor Magyarország területén 36 gimnázium, 15 kollégium, 19 rendház és 10 missziós állomás létezett, ahol 838 jezsuita tevékenykedett. Emellett mintegy 70 magyar misszionárius a dél-amerikai redukciókban dolgozott.
A jezsuita rend magyarországi újrakezdése 1853-ban történt meg. Ekkor Nagyszombatban nyílt noviciátus. Ezt követően 1854-ben Pozsonyban filozófiai tanulmányi házat létesítettek, majd 1858-ban Szatmáron egy konviktus, 1860-ban pedig Kalocsán a gimnázium és a konviktus vezetését vették át. 1858-ban a rend királyi adományként megkapta a nagykapornaki apátság birtokát is. 1871-től a rendtartomány hivatalos neve Osztrák-Magyar Provincia lett, majd 1909-ben végre létrejött a magyar jezsuiták önálló tartománya, amelyhez akkor két kollégium, egy noviciátus és három rendház tartozott, összesen 182 jezsuitával. Budapesten a jezsuiták 1886-ban települtek meg újra. 1912-ben létesítették a Horánszky utcai Kongregációs Otthont, ami a rend világi műveinek adott otthont. Itt működtek a Bíró Ferenc (18691939) által alapított A Szív és a Bangha Béla (18801940) által szerkesztett Magyar Kultúra folyóiratok szerkesztőségei. 1922-ben Szarvas Miklós (18901965) a kínai misszióba indult, amelynek eredményeképpen 1936-tól a rendtartomány Tamingban saját missziós állomást tartott fönn. 1928-ban nyílt meg a budai Manréza, ahol a noviciátus mellett egy lelkigyakorlatos ház is helyett kapott.
1950-ben a jezsuiták működését is betiltotta a kommunista államhatalom, a 250 jezsuita közül 77-en közel 240 évet töltöttek börtönben. Mások (köztük a növendékek többsége) külföldre menekültek, ahol a missziókban és a külföldi magyarság lelkipászori ellátásában dolgoztak. 1989-ben újból engedélyezték a jezsuita rend működését, ekkor visszatértek a jezsuiták a kispesti, hódmezővásárhelyi, szegedi rendházakba és templomokba. 1993-ban megnyitotta kapuit a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, az egykori budai Manréza helyett pedig Dobogókőn nyílt új lelkigyakorlatos központ.
A levéltárnak otthont adó Horánszky utcai épület
A jezsuita rendtörténeti szakkönyvtár
A levéltár története
A jezsuita rend föloszlatásával 1773-ban az osztrák rendtartomány és magyarországi intézményeinek levéltárai is szétszóródtak. A megmaradt iratok ma elsősorban a Magyar Országos Levéltárban (Acta Jesuitica), az ELTE Egyetemi Könyvtárban (Hevenesi-gyűjtemény), a Pannonhalmi Bencés Főapátság Könyvtárában (Jesuitica, más néven Paintner-gyűjtemény) és a bécsi Österreichische Nationalbibliothek kézirattárában lelhetők fel.
Az önálló magyar provincia levéltárát a történeti könyvtárral együtt 1934-ben alapították Gyenis András SJ vezetésével. Megvásárolták Szittyay Dénes és Pompéry Aurél jezsuita történeti tárgyú hagyatékait, Siska István pedig a bécsi levéltárakban gyűjtött további iratmásolatokat. 1949-ben a veszélyes politikai helyzet miatt megsemmisítették a tartományi levéltár személyes vonatkozású iratait, majd a rend 1950. évi betiltása során a további levéltári anyag is nagyrészt elkallódott. A megmaradt iratok összegyűjtése és rendezése 1991-ben kezdődött Lukács László SJ vezetésével.
A jelenlegi levéltár túlnyomó részét a külföldön működő magyar provincia (19501989) iratanyaga, egyes rendházak 1950 előtti levéltárainak töredékei, valamint a 20. századi jezsuiták személyes hagyatékai teszik ki. Közülük rendi történészek (Szittyay Dénes, Petruch Antal és Holovics Flórián) hagyatékai a rend 1618. századi magyarországi történetének számos forrását tartalmazzák másolatban. A levéltár még mindig feldolgozás alatt van, ezért csak részben kutatható. A levéltár anyagát jezsuita rendtörténeti könyvtár egészíti ki.