Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltára

zu deutsch >
Honlaphttp://www.jezsuita.hu, http://parbeszedhaza.hu
Cím1085 Budapest, Mária u. 25. (személyes látogatás esetén: Horánszky u. 20.)
Telefon1/327-4059
Fax1/327-4056
E-mailleveltar(contra)jezsuita.hu
Nyitvatartáselőzetes megbeszélés alapján

A rendtartomány története [ Bibliográfia | Kiadványsorozat]

A levéltár története [ Segédletek ]

Fondjegyzék

A rendtartomány története

A jezsuita rend 1561-ben telepedett meg Magyarországon, amikor Oláh Miklós érsek Nagyszombatban kollégiumot alapított számukra. Ezt követően a nehézségek ellenére is dinamikusan fejlődött a rend a három részre szakadt ország minden területén. Erdélyben Kolozsmonostoron nyitottak a jezsuiták először iskolát 1579-ben. A török hódoltságban is több állandó missziót tartottak fönn, a legjelentősebbeket Pécsett 1612-től és Gyöngyösön 1634-től. A királyi Magyarországon szívós térítő munkájukkal számos főrendet, valamint birtokaik lakosságát vezették vissza a katolikus egyházba. Ugyanakkor Káldy György (1573–1634) szentírásfordítása a magyar irodalmi nyelvre volt nagy hatással. A rend legnagyobb hatású magyar tagja, az esztergomi érsekké kinevezett Pázmány Péter (1570–1637) támogatásával nagyszombati kollégiumuk 1635-ben egyetemi szintre emelkedett. 1700-ban emellett már 9 kollégium, 13 rendház és 18 missziós állomás működött Magyarországon összesen 423 jezsuitával, akik a közös Provincia Austriae-hoz tartoztak. A rend 18. századi virágkora 1773-ban hirtelen ért véget, amikor XIV. Kelemen pápa az európai nagyhatalmak politikai nyomására feloszlatta a rendet. A feloszlatáskor Magyarország területén 36 gimnázium, 15 kollégium, 19 rendház és 10 missziós állomás létezett, ahol 838 jezsuita tevékenykedett. Emellett mintegy 70 magyar misszionárius a dél-amerikai redukciókban dolgozott.

A jezsuita rend magyarországi újrakezdése 1853-ban történt meg. Ekkor Nagyszombatban nyílt noviciátus. Ezt követően 1854-ben Pozsonyban filozófiai tanulmányi házat létesítettek, majd 1858-ban Szatmáron egy konviktus, 1860-ban pedig Kalocsán a gimnázium és a konviktus vezetését vették át. 1858-ban a rend királyi adományként megkapta a nagykapornaki apátság birtokát is. 1871-től a rendtartomány hivatalos neve „Osztrák-Magyar Provincia” lett, majd 1909-ben végre létrejött a magyar jezsuiták önálló tartománya, amelyhez akkor két kollégium, egy noviciátus és három rendház tartozott, összesen 182 jezsuitával. Budapesten a jezsuiták 1886-ban települtek meg újra. 1912-ben létesítették a Horánszky utcai Kongregációs Otthont, ami a rend világi műveinek adott otthont. Itt működtek a Bíró Ferenc (1869–1939) által alapított A Szív és a Bangha Béla (1880–1940) által szerkesztett Magyar Kultúra folyóiratok szerkesztőségei. 1922-ben Szarvas Miklós (1890–1965) a kínai misszióba indult, amelynek eredményeképpen 1936-tól a rendtartomány Tamingban saját missziós állomást tartott fönn. 1928-ban nyílt meg a budai Manréza, ahol a noviciátus mellett egy lelkigyakorlatos ház is helyett kapott.

1950-ben a jezsuiták működését is betiltotta a kommunista államhatalom, a 250 jezsuita közül 77-en közel 240 évet töltöttek börtönben. Mások (köztük a növendékek többsége) külföldre menekültek, ahol a missziókban és a külföldi magyarság lelkipászori ellátásában dolgoztak. 1989-ben újból engedélyezték a jezsuita rend működését, ekkor visszatértek a jezsuiták a kispesti, hódmezővásárhelyi, szegedi rendházakba és templomokba. 1993-ban megnyitotta kapuit a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, az egykori budai Manréza helyett pedig Dobogókőn nyílt új lelkigyakorlatos központ.

Bibliográfia
Kiadványok Jézus Társasága magyarországi történetéhez
Publicationes ad historiam S. J. in Hungaria illustrandam

Megjegyzés: A Tanulmányok 9-15., 17-32. és a Források 3-6. számú füzetei különlenyomatok a Jezsuita Történeti Évkönyv 1940-1942. évi köteteiből.

A levéltárnak otthont adó Horánszky utcai épület A jezsuita rendtörténeti szakkönyvtár
lapkezdet

A levéltár története

A jezsuita rend föloszlatásával 1773-ban az osztrák rendtartomány és magyarországi intézményeinek levéltárai is szétszóródtak. A megmaradt iratok ma elsősorban a Magyar Országos Levéltárban (Acta Jesuitica), az ELTE Egyetemi Könyvtárban (Hevenesi-gyűjtemény), a Pannonhalmi Bencés Főapátság Könyvtárában (Jesuitica, más néven Paintner-gyűjtemény) és a bécsi Österreichische Nationalbibliothek kézirattárában lelhetők fel.

Az önálló magyar provincia levéltárát a történeti könyvtárral együtt 1934-ben alapították Gyenis András SJ vezetésével. Megvásárolták Szittyay Dénes és Pompéry Aurél jezsuita történeti tárgyú hagyatékait, Siska István pedig a bécsi levéltárakban gyűjtött további iratmásolatokat. 1949-ben a veszélyes politikai helyzet miatt megsemmisítették a tartományi levéltár személyes vonatkozású iratait, majd a rend 1950. évi betiltása során a további levéltári anyag is nagyrészt elkallódott. A megmaradt iratok összegyűjtése és rendezése 1991-ben kezdődött Lukács László SJ vezetésével.

A jelenlegi levéltár túlnyomó részét a külföldön működő magyar provincia (1950–1989) iratanyaga, egyes rendházak 1950 előtti levéltárainak töredékei, valamint a 20. századi jezsuiták személyes hagyatékai teszik ki. Közülük rendi történészek (Szittyay Dénes, Petruch Antal és Holovics Flórián) hagyatékai a rend 16–18. századi magyarországi történetének számos forrását tartalmazzák másolatban. A levéltár még mindig feldolgozás alatt van, ezért csak részben kutatható. A levéltár anyagát jezsuita rendtörténeti könyvtár egészíti ki.

Nyomtatott segédletek

Bikfalvi Géza, 2004. lapkezdet