| Honlap | http://archivum.asztrik.hu |
| Cím | 6300 Kalocsa, Szentháromság tér 1. (6301 Kalocsa, Pf. 29.) |
| Telefon | 78/462-166/210, 211 |
| Fax | 78/465-280 |
| archivum(contra)asztrik.hu | |
| Nyitvatartás | információ a fönti címeken |
A főegyházmegye története [ Bibliográfia ]
|
A főegyházmegye története [ Bibliográfia ] |
Szent István király föltehetően 1002-ben, az első püspökségek között szervezte meg a kalocsai egyházmegyét, melynek élére Asztrik személyében a király egyik legfontosabb támasza került. Nagy szerepe lehetett abban, hogy a püspökség – minden bizonnyal még Szent István életében – érseki rangra emelkedett. A középkori érsekség központja eleinte Kalocsa volt, majd az érsekek az 1090-es évektől egy évszázadon át Bács várában tartózkodtak. Így alakult ki az 1968-ig megőrzött kettős név: kalocsa-bácsi érsekség. A főegyházmegye területe elsősorban Pest és Solt megye déli részére, valamint Bács és Bodrog megyékre terjedt ki, ezért eleinte a dél-magyarországi térítés, majd később a török elleni védekezés egyik központjaként töltött be fontos szerepet. Tomori Pál érsek 1526-ban, fővezérként a mohácsi csatamezőn vesztette életét. 1529-ben Kalocsa is az oszmán hódítók kezére került. Ettől kezdve a kalocsai érseki címet egy-egy, a királyi Magyarország területén fekvő egyházmegye püspöke viselte.
A török kiűzése (1691) után az egyházmegye településszerkezete és lakossága jelentősen megváltozott. Ezért a 18. század kalocsai érsekei, akik közül Csáky Imre (1710–1733) még csak ideiglenesen, majd Patachich Gábor (1733–1745) már véglegesen visszaköltözött Kalocsára, elsősorban telepítési akciókkal, új templomokkal, iskolákkal segítették a falvak újjáépülését. Kalocsa városában 1733-tól szeminárium, 1765-től piarista gimnázium működött, valamint fölépült a barokk székesegyház és az érseki palota. 1738-tól működött az újjászervezett káptalan.
A 19. század püspökei szociális célú alapítványokkal gyarapították az egyházmegyét. Kollonich László érsek (1787–1817) hagyatékából jött létre az ún. egyházmegyei nagy alap (a plébániák, tanítók és a szeminárium segítésére), Klobusiczky Péter érseksége (1822–1843) alatt épült fel a kalocsai kór- és aggház. Nádasdy Ferenc (1845–1851) betegápoló apácák működését biztosította, és a pusztai tanítókat segélyező alapítványt hozott létre. Az 1848/1849-es szabadságharc alatt több plébános is a szerb vérengzések áldozata lett, így az érsek és papjai a magyar kormány oldalára álltak, a káplánok egy része pedig fegyvert is fogott. Hat papot a császári hadi törvényszék várbörtönre ítélt. Kunszt József érsek (1852-1866) 1865-ben a piarista gimnáziumot a jezsuitákra bízta, továbbá letelepítette a városban a Miasszonyunkról nevezett Iskolanővéreket. Haynald Lajos érseket (1867–1891) diplomáciai érzéke, szervezőkészsége miatt a magyar katolikus egyház „látható fejének” nevezték. Tudományos érdeklődésének egyik jele a jezsuita kollégiumban általa létesített korszerű csillagvizsgáló.
Az első világháború után az egyházmegye plébániáinak kétharmada Magyarország határán kívülre került. 1923-ig a bácskai részeket a kalocsai érsek helynöke kormányozta, majd a Szentszék létrehozta a Szabadkai (Bácsi) Apostoli Adminisztratúrát, amelyből később, 1968-ban püspökség lett. 1941–1944 között ugyan a bácskai részeket ismét kalocsai érseki megbízott kormányozta, de a háború végén elszabadult erőszakhullámban a partizánok számos papot és hívőt öltek meg, másokat pedig menekülésre kényszerítettek. A magyarországi kommunista diktatúra ebben az egyházmegyében is 1948-ban államosította az iskolákat, 1951 és 1956 között pedig Grősz József (1943–1961) érsek is börtönbe került. Az esztergomi érseki szék betöltetlensége miatt ő is, majd utódai, Hamvas András (1964–1969) és Ijjas József (1969–1987) látták el a Magyar Püspökkari Konferencia elnöki tisztét is.
1993-ban II. János pál pápa rendelkezése folytán az egyházmegye észak felé új területekkel gyarapodott, sőt neve is megváltozott. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye ettől kezdve Bács-Kiskun megye területével azonos.
 |
 |
 |
| Katona István kanonok, történetíró egykori háza, ahol a gazdasági levéltár raktára található | A kalocsai káptalan pecsétjének rajza III. Károly király pecsétadományozó oklevelén, 1739 (KFL.VIII.B.II.3). | A Crux Tolosana rajza Mária Terézia királynő oklevelén, amelyben ennek viselésére jogosította föl a káptalan tagjait, 1779 (KFL.VIII.B.II.7). |
A középkori érseki és káptalani levéltárak szinte teljes egészében elpusztultak a törökök 1529-es bevonulását követően, az oklevelek néhány darabját sikerült csak – gyűjtés útján – az újkori érsekeknek megszerezniük. Az újkori érseki levéltár iratanyaga csak Patachich Gábor érsek idejétől (1733–1745) nevezhető folyamatosnak. 1733-tól maradtak fönn az érsekeknek protokollumai, amelyekhez mutató is készült. A levéltár 1765-ben, Batthyány József érsek alatt (1760–1776) a szeminárium új épületében kapott helyet, ekkoriban készült el első rendszeres lajstroma is. A 19. század elején berendezésével együtt az érseki palota nyugati szárnyának földszinti végébe költöztették, anyaga nagyrészt ma is ott található. Többszöri változtatás után a 19. század második felében alakult ki az érseki hivatal végleges (folyószámos, tárgyszavas) iratkezelési rendje, ebbe a rendszerbe illesztették be a régebbi iratokat is. Az anyag módszeres középszintű rendezése az 1990-es években készült el.
A káptalani levéltár 18. századtól induló anyagát a főszékesegyházban, a káptalani sekrestye feletti helyiségekben tárolták, innen költöztették át 1950 körül az érseki palotába. A káptalan testületére vonatkozó magániratokon kívül megtalálhatók benne az alapítványkezelői tevékenység és a káptalani uradalom iratai is, továbbá – külön egységként – a hiteleshelyi levéltár. Utóbbit az 1950. évi államosítást követően 1973 januárjában Kecskemétre, a Bács-Kiskun Megyei Levéltárba szállították, ahonnét az érsek és a nagyprépost kérésére 1997 szeptemberében került vissza Kalocsára.
A gazdasági levéltárat az érseki uradalom szerveinél (jószágkormányzóság, mérnöki hivatal, ügyvédi iroda, számvevőség, stb.) fölhalmozódott iratok alkotják az egyházmegye török hódoltság utáni újjászervezésétől az 1945-ös földreformig. Térképgyűjteményének segítségével nyomon követhetőek az érseki birtokviszonyok változásai. A gazdasági levéltár anyaga az egykori mérnöki hivatal pajtájában található iratok begyűjtésével, illetve az érseki levéltár uradalmi iratainak leválasztásával, 1986-ban került jelenlegi tárolási helyére, Katona István kanonok, történetíró házába. 1986-1999 között Kalocsa városa kezelte, majd 2000-től az épülettel együtt ismét egyházi tulajdonba került és a főegyházmegyei levéltár része lett.
Lakatos Andor, 2004.