Pannonhalmi Bencés Főapátság Levéltára

Honlap	www.bences.hu/hu/foapatsag/latnivalok/leveltar/
Cím	9090 Pannonhalma, Vár 1.
Telefon	96/570-229
Fax	96/570-229
E-mail	denesi(contra)osb.hu
Nyitvatartás	információ a fönti címeken

A főapátság története [ Bibliográfia ]

A levéltár története [ Segédletek ]

Fondjegyzék

A főapátság története

A bencés monostorok életét Szent Benedeknek, a nyugati szerzetesség pátiárkájának Regulája határozza meg. A korai középkorban egész Európában elterjedt bencés szerzetesség 996-ban jutott el Magyarországra is, amikor az országát a keresztény Európába bekapcsolni kívánó Géza fejedelem monostort alapított a bencés szerzetesek számára „Pannónia Szent Hegyén” (Mons Sacer Pannoniae) Szent Márton tiszteletére. A monostort 1002-ben Géza fia, Szent István gazdag birtokadománnyal látta el és a montecassinói apátság kiváltságaival ruházta föl, tehát közvetlenül a Szentszék alá tartozott, valamint apátjának lelki hatalma volt a monostor birtokain, ami később önálló területi apátság kialakulásához vezetett.

Az első századokban a bencések részt vettek az ország misszionálásában, többük megyéspüspöki kinevezést is kapott. A Szent Márton monostor fénykorát Oros (Uros) apát (1207–1242) kormányzása alatt érte el, ekkor készült el például a gótikus székesegyház legnagyobb része, sőt a megerősített épület a tatárok pusztítását is kivédte. Mivel a bencés monostoroknak nem volt központi szervezetük, a kegyurak könnyen beavatkozhattak a monostorok belső életébe és az apát kinevezésébe. A 14-15. században Pannonhalma is egyházi vagy világi kommendátorok kezére került, és ez a szerzetesi élet hanyatlását hozta magával. Emiatt Tolnai Máté apát (1500–1535) a magyarországi bencés apátságokat szövetségbe (confoederatio) tömörítette, amelynek főapátsága Pannonhalma lett. A főapát széles körű befolyást nyert a többi monostor belső életének irányítására is, amelyet Tolnai a régi fegyelem visszaállítására próbált fölhasználni. A török hódítás azonban ezt meghiúsította, a monostorok az egész országban elnéptelenedtek, 1586-tól pedig Pannonhalma is végvár lett.

1607-től Himmelreich György volt a főapátság kommendátora, aki szerette volna újraindítani a szerzetesi életet, de ez csak 1639-ben sikerült, amikor III. Ferdinánd Pálffy Mátyás heiligenkreuz-i ciszterci perjelt nevezte ki főapáttá. A 17. századtól Bakonybél és Dömölk, majd 1716-tól Tihany apátságai is Pannonhalmához tartoztak, a kongregációnak közös noviciátusa volt és minden szerzetes fölött közvetlenül a főapát rendelkezhetett. Pannonhalmán a bencés növendékek 1694-től filozófiai, majd 1702-től teológiai képzést is kaptak. Sajghó Benedek főapát (1722–1768) alatt a monostorhoz keletről új, barokk szárny épült és további építkezéseket is terveztek.

1786-ban II. József föloszlatta az egész magyar bencés kongregációt, amelyet 1802-ben I. Ferenc császár állított vissza azzal a föltétellel, hogy a szerzetesek gimnáziumi tanítást vállalnak. A bencés iskolarendszer zömében a 19. század folyamán alakult ki (Győr, Sopron, Kőszeg, Pápa, Esztergom, Komárom). E század elején alakult ki véglegesen a pannonhalmi területi főapátság is, 15 plébániával, amelyeket a rend tagjai látnak el. Ugyanakkor jelentős építkezések folytak a monostorban is a könyvtár és az új torony fölépítésével. A bencések a 20. századi magyar szellemi életre is nagy hatással voltak. 1926-tól a rend tagjai Pannonhalmi Szemle címen nagyhatású folyóiratot indítottak és a rend újabb gimnáziumokat indított 1923-ban Budapesten, 1939-ben Pannonhalmán és 1945-ben Csepelen.

Pannonhalma a második világháború alatt a Vöröskereszt védelme alatt állt, így a pusztítás elkerülte. 1948-ban azonban a kommunista rezsim a rend gimnáziumait, majd 1950-ben rendházait is államosította. Az egyház és állam közti megegyezés mégis lehetővé tette, hogy 1950-től Pannonhalmán és Győrben két iskola és kollégium, valamint a hozzájuk tartozó monostor, illetve rendház tovább működjenek. A területi főapátságot a győri egyházmegyéhez csatolták. A diktatúra éveiben Pannonhalma maradt ez egyetlen hivatalosan engedélyezett magyarországi monasztikus szerzetesközösség. Csak az 1989/90. évi rendszerváltás adott lehetőséget a magyar bencések számára, hogy visszatérjenek régi munkaterületeikre. Tihanyban és Bakonybélen perjelségek létesültek, újraalakult a területi főapátság és alapításának 1000 éves évfordulójára külsőleg megújult Pannonhalma, amelyet 1996-ban II. János Pál pápa is meglátogatott.

Bibliográfia

A pannonhalmi Szent-Bendek-rend története, I-XII/B, szerk. Erdélyi László, Sörös Pongrác, Budapest, 1902–1916.
Csóka Gáspár OSB–Szovák Kornél–Dreska Gábor, A pannonhalmi konvent kiadatlan oklevelei (1257-1387), in Mons Sacer, 996-1996: Pannonhalma 1000 éve, szerk. Takács Imre et al., Pannonhalma, 1996, I, 439-457.
Dreska Gábor, A pannonhalmi konvent hiteles helyének működése a Zsigmond-korban: A pannonhalmi konvent hiteles helyének 1387 és 1437 között készült kiadványai a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltárban, in Levéltári közlemények 68(1997), 3-61.
Collectio Diplomatica Benedictina: A Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár középkori oklevelei, szerk. Dreska Gábor et al., Pannonhalma–Nagykanizsa, 2001. – CD-ROM. – A fönti kiadványok forrásközléseit is tartalmazza.
Levárdy Ferenc, Pannonhalma, 4. kiad., Budapest, 1979.
Csóka J. Lajos, Geschichte des benediktinischen Mönchtums in Ungarn, St. Ottilien, 1980 (Studien und Mitteilungen des Benediktiner-Ordens uns seiner Zweige, Ergänzungsband 24). – Ld. még: http://www.osb.hu/static/leveltar/cs_d_00.htm
Mons sacer 996–1996: Pannonhalma 1000 éve, I-III, szerk. Takács Imre, Szovák Kornél, Monostori Martina, Pannonhalma, 1996.
Az 1000 éves Pannonhalma, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (Regnum) 8(1996):1-2 (tematikus szám).
Bencések, írta Török József, fényk. Legeza László, Szacsvay Péter, Bp., 1996 (Szerzetesrendek a Kárpát-medencében).
Paradisum plantavit: Bencés monostorok a középkori Magyarországon [kiállításkatalógus: Pannonhalmi Bencés Főapátság, 2001], Pannonhalma, 2001.
Fülöp Éva, A magyarországi bencés kongregáció birtokainak gazdálkodása, szervezete és irányítása (1848-1949), Bp., 1995 (METEM-könyvek, 8).
Berkó Pál–Legányi Norbert, A pannonhalmi Szent Benedek-Rend névtára, 1802-1986, Győr, [1987].
Sólymos Szilveszter, Ezer év száz bencése, Pannonhalma 1997.


Oklevélkiállítás a levéltárban (1937-1940)	A levéltár kutatóterme	Bejárat a raktárterembe

A levéltár története

A monostornak 1002-ben Szt. István király adott először kiváltságlevelet, amelyet (interpolált másolatban) a levéltár máig megőrzött. Ezzel együtt itt található a 11-12. századi magyarországi oklevelek leggazdagabb gyűjteménye. 1240 körül már másolati könyvet is készítettek a legfontosabb jogbiztosító iratokról („Liber ruber”), 1400 körül pedig oklevéljegyzék (registrum) tájékoztatott az oklevelek elhelyezéséről. A 13. század elejétől a monostor hiteleshelyként is működött, de ennek okleveleit külön őrizték.

A török hódítás miatt a 16. században a levéltárat Nyitrára, majd Bécsbe menekítették. A 17. században Himmelreich kormányzó alatt, majd a bencés élet helyreállítása után is az iratokat a győri főapáti házban őrizték. Csak 1724-ben szállították vissza őket Pannonhalmára, miután az 1723-as országgyűlés engélyezte a konvent hiteleshelyi működését. Eközben az iratokat kétszer is rendezték, először 1692-ben, majd 1723/24-ben. Utóbbi alkalommal az iratokat 72 tokba (capsa) osztották és másolatok is készültek róluk, méghozzá az oklevelek mellé helyezett lapokra és másolati könyvekbe („Liber niger”) is.

Amikor 1786-ban a bencés rendet föloszlatták, a rendi iratokat a budai kamarai levéltárba, a hiteleshelyieket pedig a győri káptalani levéltárba szállították. A rend visszaállítása után a visszadott iratokat először az alsó könyvtárban, majd a székesegyház „népbejárója” mellett, végül 1884-től a kerengő keleti részén, mai helyén helyezték el. 1880-ig az iratokat tárgykörök szerint, fasciculusokba osztották be. A régi iratokat tartalmazó, 1724-ben rendezett „Capsarium” mellett az 1786 előtti iratokat az „Acta antiquora”, a visszaállítás utániakat pedig az „Acta recentiora” című sorozatokba rendezték. 1866-tól megkezdték a főapáti iratok modern iktatását is.

A 17–18. század során a Pannonhalmától függő viszonyban lévő apátságok (Tihany, Bakonybél, Dömölk) iratai is a főapátságba kerültek, a 19. század végétől pedig letétként vagy hagyatékként néhány értékes családi levéltár is Pannonhalmára jutott, így 1898-ban a Guary, 1924-ben a Somogyi, 1933-ban a Chernel, 1946-ban pedig a Lónyay családok levéltárai, végül pedig 1985-ben az Erdődy család vépi levéltára. Emellett természetesen a levéltár gyűjtőkörébe tartoznak a rendi intézmények, a gazdasági hivatalok és az egyházmegye plébániái is.

A 20. század elején Récsey Viktor levéltáros kezdte meg az oklevelek újabb földolgozását, amelynek során – az Országos Levéltár diplomatikai levéltárának mintájára – a „Capsarium” anyagát időrendi sorrendbe helyezték. Ez a munka csak az 1950-es évek elején fejeződött be. 1950-ben a hiteleshelyi levéltárat államosították és a győri állami levéltár kezelésébe került, de nem szállították el Pannonhalmáról.

Nyomtatott segédletek

Stachovics, Remigius, Registrum anni MCCCXXXII. [1432.] tabularii imonasterii Sancti Martini de Sacro Monte Pannonie, digessit et commonstravit, Jaurini, 1875.
Récsey Victor, Brevis historia Archivi Archi-Abbatiae O. S. B. de Monte Pannoniae cum brevi notitia illius alterius Archivi Publici Regnicolaris Ven. Conventus de S. Monte Pannoniae, Veszprém, 1896.
Benda Kálmán–Csóka Lajos, Látogatás a pannonhalmi levéltárban [beszélgetés], in Levéltári Szemle 16(1966):1, 115-121.
Rendi levéltárak térképeinek katalógusa 1: A Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár térképei / összeáll. Dóka Klára, munkatársai Csóka Gáspár OSB, Reichardt Aba OSB, Budapest, 1991 (Magyarországi egyházi levéltárak térképei, 15).
Csóka Gáspár OSB, A levéltár, in Mons Sacer, 996-1996: Pannonhalma 1000 éve, szerk. Takács Imre et al., Pannonhalma, 1996, III, 233-244.
Dénesi Tamás, Das Archiv der Erzabtei Pannonhalma und sein Urkundenbestand, in Alte Archive – Neue Technologien. Old Archives – New Technologies hg. Aigner, Thomas und Winter, Karin, St. Pölten, 2006, 201-208.


Szent István király kiváltságlevele a pannonhalmi apátságnak, 1002 (Capsa 13A), 19. századi zománcos fémkeretben	I. András király tihanyi alapítólevele, melyben összeirattatta a monostor birtokát, 1055 (Tihany, Fasc. 1, N° 1)	Acha veszprémi nemes jobbágy adománylevele a pannonhalmi monostornak, 1116–1131 között (Capsa 6A)

Koltai András, 2004.