 |
Az egyházmegye története [ Bibliográfia | Folyóirat] |
A csanádi püspökség Szent István uralkodása alatt jött létre, miután a király hadvezére, Csanád 1027/1028 körül legyőzte a terület nagyhatalmú urát, Ajtony vezért. Az akkor létrehozott vármegye székhelye Marosvár lett, amely nem sokkal később Csanád nevét vette föl. 1030 körül került sor Marosvár-Csanád központtal egy új püspökség létrehozására, amelynek élére Szent István a velencei származású bencés szerzetest, Szt. Gellértet nevezte ki. Az alapító püspök az 1046-ban kitört pogánylázadás alatt szenvedett vértanúhalált. Pesttel szemben, a ma nevét viselő hegyről taszították le. A püspökség további történetét a 12. századtól a kunok elleni harc, illetve térítésük, majd a 14. század második a török fenyegetés kísérte végig.
1526-ban, a mohácsi csatát követően az oszmán csapatok földúlták Csanád városát, amely Temesvár 1552. évi elfoglalása után végképp fönnhatóságuk alá került. A lakosság lelki gondozását 150 éven át a szeged-alsóvárosi ferences kolostor szerzetesei látták el. Csak 1702-ben, Dolny István püspök számára vált lehetővé, hogy egyházmegyéje egy részét Szegedről kormányozza. (A középkorban egyébként Szeged városa nem a csanádi püspökséghez, hanem a kalocsai érsekséghez tartozott. Csak 1775-ben csatolta át VI. Pius pápa a csanádi egyházmegyéhez.) Utódja, Nádasdy László 1711-től szintén Szegeden rezideált, és ott hozta létre újból a székeskáptalant is, de Temesvár visszavétele (1716) után inkább ezt a várost kívánta székelyéül. (Az elpusztult Csanád nem is jöhetett szóba.) Mivel azonban az udvar a Marostól délre eső területeket katonai parancsnokság alá helyezte, 1723-ban a császár a püspök székhelyéül ismét Szegedet jelölte meg, Temesváron csupán lakást biztosított számára. Csak 1738-tól, Falkenstein Adalbert püspök (1730–1739) kérelmezésének eredményeként irányíthatták a csanádi püspökök egyházmegyéjüket ténylegesen Temesvárról. 1740-ben a székeskáptalan is átköltözött Szegedről a Béga-parti városba, ahol új székesegyházat építettek.
A 18. század elejétől kezdve az egyházmegye területén jelentős betepülésre került sor. Eleinte elsősorban német nemzetiségű római katolikusok érkeztek, de a telepesek között kisebb-nagyobb számban a Habsburg Monarchia szinte minden nemzetisége előfordultak, sőt itt találtak otthonra az Oszmán birodalomból menekülő katolikus bolgárok is. A különféle vallású és nemzetiségű lakosok számára számos új templom, iskola és rendház épült. 1800-1828 között Kőszeghy László püspök például több mint száz új plébániát hozott létre. Őalatta nyílt meg 1806-ban a papnevelő intézet is. Lonovics József püspök (1834–1848) elsősorban népiskolák létrehozását támogatta. Az 1848/1849-es forradalom idején Lonovics immár egri érsekként a magyar kormány oldalára állt, ezért száműzték, csakúgy, mint az őt követő csanádi püspököt, Horváth Mihályt, aki 1849-ben magyar kultuszminiszter is volt.
A 19. század második felére is jellemző töretlen fejlődést, a nemzetiségek és felekezetek békés egymás mellett élését az első világháború törte derékba. A trianoni béke értelmében a püspökség nagyobb része Romániához, kisebbik része Jugoszláviához került, és csupán 33 plébánia maradt Magyarországon. Glattfelder Gyula püspök (1911–1942) helyzete 1923 elejére Romániában tarthatatlanná vált és március 25-én kénytelen volt szinte menekülésszerűen Szegedre költözni. A fönnálló helyzetet a Vatikán is tudomásul vette, és Jugoszláviában Nagybecskerek, Romániában pedig Temesvár székhellyel hozott létre apostoli kormányzóságokat, melyek később teljes jogú egyházmegyékké alakultak. Szegeden Glattfelder püspök Klebelsberg Kuno kultuszminiszter és a város támogatásával nagy építkezésekbe kezdett. 1930-ra elkészült a Fogadalmi templom és a Dóm tér egységes épülettömbje a püspöki palotával, az egyetemmel és a szemináriummal. Glattfelder utódja, Hamvas Endre (1943–1964) szintén kiemelkedő jelentőségű személyiség volt. A zsidóüldözés alatt részt vett az üldözöttek mentésében, de a kommunista diktatúra egyházellenes intézkedései ellen ő sem tehetett semmit.
A Szentszék 1952-ben a csanádi püspököt a nagyváradi püspökség Magyarországon maradt részének kormányzójává is kinevezte, majd 1982-ben ezt a területet végképp a csanádi püspökséghez csatolta. Ekkor változott az egyházmegye neve szeged-csanádira. 1993-ban II. János Pál pápa ismét módosította az egyházmegye határait, amely azóta nagyrészt Békés és Csongrád megyék területét foglalja magában.
 |
 |
 |
| A levéltár ablakai a kapu fölött | Raktárhelyiség részlete | Ferenc József király Glattfelder Gyulát csanádi püspökké nevezi ki, 1911 |
A Szeged-Csanádi Püspöki Levéltár történetét 1930-tól, a püspöki rezidencia elkészültétől számíthatjuk. Elődje, a csanádi püspökség levéltára Temesvárott volt. 1923-ban Glattfelder Gyula püspöknek végleg távoznia kellett Temesvárról, csak személyes holmijait vihette magával, így többek között a levéltári iratok is majdnem teljes egészében Temesváron maradtak. Csak a Magyarországon maradt plébániákra vonatkozó és néhány más iratot szállíthatták át 1925-ben Temesvárról. A levéltár 1930-ban a szegedi új püspöki palotában kapott helyet. Először csak néhány iratcsomó volt, melyet a titkári szoba egy szekrényében tartottak. Az idők folyamán egyre több irat halmozódott fel, így egy külön helyiséget alakítottak ki. 2008 decemberéig itt működött a levéltár. Rendezését Lotz Antal teológiai professzor kezdte el 1979-ben. Levéltári feladatát haláláig, 1997-ig nagy odaadással végezte.
2008-ban a felújított püspöki palota épületében új helyet kapott a levéltár. A korábban 40 mm²-es tér helyett három helyiségből álló, összesen 120 mm²-es levéltárat alakítottak ki. A 30 mm²-es, széles folyosó-kiállítótér, melynek ablakai a Dóm tér felé néznek alkalmas szükség esetén a kiállítási célú tárlókon túl akár újabb szekrények, polcok elhelyezésére is. A folyosóról az 50 mm²-es kutató-dolgozó szobába léphetünk be. Itt négy asztal van, ahol a levéltáros és a kutatók dolgozhatnak. Ebben a helyiségben 250 polcfolyóméternyi irat fér majd el. A levéltár zárt, ablak nélküli raktára 40 mm²-es. Berendezése modern, mobil fém polcrendszerből áll. A tömörraktárban 400 polcfolyóméternyi irat fér el.
A levéltárban az újonnan szervezett egyházmegye iratai 1928-tól kezdődően találhatók meg . Ezeken túl itt vannak a nagyváradi és a szatmári püspöki és káptalani javakat kezelő igazgatótanács üléseinek iratanyaga (1930–1939), továbbá az egykori nagyváradi egyházmegye magyarországi részét kormányzó debreceni helynökség (1945–1952) iratai is. A püspökség levéltára őrzi az egyházmegyei főtanfelügyelőség, a papnevelő intézet, továbbá az 1941-ben alapított csanádi székesegyházi káptalan iratanyagát is. Anyakönyvi másodpéldányaink a levéltár létrejötte előtti időkből nincsenek.
Lotz Antal, Szaplonczay Miklósné, 2004.