 |
Az egyházmegye története [ Bibliográfia | Kiadványsorozat ] |
A Szombathelyi Egyházmegyét Mária Terézia királynő állította fel Szombathely székhellyel 1777-ben. Az főkegyúri rendelkezést VI. Pius pápa is megerősítette. Az új egyházmegyét három egyházmegyétől elcsatolt területekből hozták létre. A győri egyházmegyétől Vas megyét, a veszprémitől a zalegerszegi kerületet, a zágrábi egyházmegyétől pedig a muráninneni területet vették el. Az egyházmegye Székeskáptalanja a korábbi vasvári társaskáptalan lett. Az egyházmegye első püspökévé Mária Terézia Szily Jánost nevezte ki (1777–1799), aki Szombathelyen Hefele Menyhért építésszel székesegyházat, szemináriumot és püspöki palotát építtetett, valamint könyvtárat, joglíceumot, nyomdát, és jámbor társulatokat alapított, Mindezekkel a városnak új külsőt, az egyházmegyének pedig új szellemi arculatot adott. Utódai az ő munkáját folytatták. Herzan Ferenc püspök (1799–1806) elsősorban az egyházmegyei könyvtár gyarapításával, Szabó Imre (1869–1881) nyomtatásban is kiadott prédikációival és a püspöki elemi iskola fölépítésével, Hidassy Kornél (1882–1900) pedig az egyházmegyei nyomda és a Szombathelyi Újság megindításával lett emlékezetessé.
Az első világháború után, a trianoni békeszerződés következtében az egyházmegye területének egy része Magyarországon kívül került. Az ausztriai plébániák 1922-től a burgenlandi apostoli kormányzósághoz, majd 1960-tól az új Kismartoni Egyházmegyéhez tartoztak, a jugoszlávai (muraközi) plébániákat 1923-tól részben a maribori, részben a zágrábi püspök kormányozta. A megváltozott körülmények között 1927-ben Mikes János püspök (1911–1936) egyházmegyei zsinatot tartott, amely új plébániák fölállítását határozta el.
1945-ben a szombathelyi székesegyházat súlyos bombatalálat érte, de Kovács Sándor püspöknek (1945–1972) az épületet két év alatt sikerült helyreállítania. Az ezt követő kommunista diktatúrának vértanúja is volt az egyházmegyében. Brenner János rábakethelyi káplánt 1957-ben az államvédelmi hatóság gyilkoltatta meg. A diktatúra által szétvert egyházi kulturális és oktatási intézmények újraszervezése az 1989-es rendszerváltás idején – az egyházmegyét kormányzó – Konkoly István (1987–2006) megyés püspök érdeme. Az óvodák és iskolák és a kulturális intézmények mellett többek között létrehozta 1992-ben a Katolikus Továbbképző Intézetetet (ma: Martineum Felnőttképző Akadémia) is.
 |
 |
 |
| Raktárrészlet a püspöki palotában | Kutatóterem a püspöki palotában | A káptalani levéltár helyisége a székesegyház sekrestyéje fölött |
A levéltár régebbi része a Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalantól származik, amely a szombathelyi püspökség 1777. évi megalapítása előtt Vasváron majd később Szombathelyen működött Szent Mihályról nevezett társaskáptalanként. Amikor Szombathely 1777-től püspöki székhely lett, székeskáptalanná alakult. Keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, de a 12. század második felében már biztosan létezett. Korai történetéről keveset tudunk. 1311-ben temploma hazai politikai viszályok áldozatává vált. A templomot felgyújtották, és az ott tárolt magán- és hiteleshelyi anyagának jelentős része elégett. A káptalani levéltár 1226-tól őriz iratokat, első fennmaradt oklevele 1229-ben kelt. Az iratanyag idővel két nagy egységre különült el: a magánlevéltárra, és hiteleshelyi levéltárra. A vasvári káptalan hiteleshelyi tevékenysége a 13. század elejétől 1875-ig mutatható ki. Hatáskörét területileg tekintve az ország legjelentősebb káptalanjai közé sorolható.
A vasvári káptalant és levéltárát a török veszély miatt az 1578. 20. tc értelmében Szombathelyre költözették. A levéltár ekkor a szombathelyi vár templomának tornyában kapott helyet. Már ide került be 1580-ban a szintén török veszély elől menekített két zalai hiteleshely: a zalavári és kapornaki konvent anyaga is, amelyeket 1758-ig őriztek itt. A 18. század közepe táján a canonica visitatiók tanúsága szerint a levéltár állapota megfelelő volt. 1791-ben, amikor Szily János püspök székesegyház építését határozta el, a régi vártemplomot lebontatta, a levéltárat pedig ideiglenesen az addigra már felépült szeminárium épületébe vitték át. Miután a székesegyház elkészült, a káptalan levéltárát a székesegyház D-i oldalán lévő sekrestye felett helyezték el.
Jelentősebb változás a levéltár életében 1945-ben történt, amikor a II. világháború idején a hiteleshelyi levéltárat a háborús veszély elől vidékre menekítették. A levéltárban a hiteleshelyi anyagot már korábban is elkülönítve kezelték a magánlevéltári anyagtól és annak „országos” jellegét maguk a káptalani statutumok is hangsúlyozzák. Ennek a fokozott figyelemnek köszönhető, hogy a vidékre szállított hiteleshelyi anyag rendje az 1945. március 4-én a székesegyházat ért bombatámadás során nem szenvedett kárt. A magánlevéltárat azonban súlyos veszteség érte. Az iratok rendje felbomlott, egy részük elpusztult. A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan hiteleshelyi anyagát az 1950. évi 29. tvr alapján 1958-ban a területileg illetékes Szombathelyi Állami (ma Vas megyei) Levéltárba vitték át, ahol a mai napig őrzik. A hiteleshelyi levéltár leválasztását követően a székesegyház emeleti részén csak a magánlevéltár iratai maradtak. A magánlevéltár anyaga a 20. század második feléig folyamatosan bővült, ma már többnyire csak a kanonokok irathagyatéka gyarapítja az állományt.
A levéltárban lévő okleveleket Diplomatáriumba (1226-1669) sorolták. Az 1600-as évektől a káptalani ülések jegyzőkönyvei, személyi iratok, canonica visitatiok, országgyűlési iratok, alapítványok iratai képeztek nagyobb terjedelmű egységeket. A levéltár – az 1945. évi bombatámadás után – az 1980-as évek rendezési munkáinak köszönheti mai rendjét. Rendezésük máig folyamatban van.
Az egyházmegye történetére vonatkozó iratokat az alapítás évétől, 1777-től a püspöki levéltár őrzi. Néhány irat az 1777- évet megelőző évekből is került a levéltárba. Ezek egy részét Szily János Győrből hozta magával, a másik részét a zágrábi érsekség illetve a veszprémi püspökség levéltára adta át az újonnan megalakult egyházmegyének. Ezek a dokumentumok a szombathelyi püspökséghez került területekre vonatkoznak.
A püspöki palotában őrzött levéltár iratait az évszázadok során több jelentős kár érte. Egy részük a püspöki palota padlására került, ott a beázás következtében vált használhatatlanná, más részét az I. világháború éveiben fűtés céljára használták fel. A II. világháború idején az iratanyag további károkat szenvedett. Az anyakönyvi másodpéldányok évtizedekre a pincébe kerültek, ahol a nedves levegő és vízbetörés miatt a kötések penészesek lettek, leváltak, részben megsemmisültek.
2006-ban a levéltár kiköltözött a püspöki palotából, és a székesegyházzal szemben álló egykori kanonoki palotában kapott helyet. 1991-ig mindig valamely papi funkciót ellátó személy végezte a levéltárosi munkát, azóta egy majd 2001-től két világi levéltárosa van az intézménynek, akik a káptalani levéltár anyagát is kezelik.
 |
 |
 |
| A vasvári káptalan oklevele, 1338. | Mária Terézia megerősítő oklevele a szombathelyi premontrei gimnázium alapításához, 1772. | A szombathelyi nagypréposti palota (Eölbei-ház) fölmérési rajza, készítette Holczer György, 1828. |
Kiss Mária, 2004, Cselenkó Borbála, 2008.