![]() |
Az egyházmegye története [ Bibliográfia | Kiadványsorozat ] |
A váci egyházmegyét a hagyomány szerint Szent István király, újabb vélemények szerint Péter király (10391046) alapította a XI. században. Szűz Máriának szentelt székesegyházát I. Géza király (10741077) építtette, akit ott is temettek el. Az egyházmegye határai már ekkor is nagyjából Duna és Tisza közi területeket ölelték föl. Az öt főesperesség közül az egyiket pestinek nevezték, de maga a város az esztergomi érsek joghatósága alatt állt. 1241-ben a tatárok Vácot is feldúlták, de Báncsa nembeli István püspök (12391242) túlélte a tatárjárást, mivel IV. Béla számára teljesített diplomáciai szolgálatokat. A 1516. század során Vácnak kiváló humanista püspökei voltak, köztük a könyvgyűjtő és művészetpártoló Báthori Miklós (14741507), valamint a történetíró Brodarics István (15371539).
Ezt követően azonban az egyházmegye teljes területe oszmán hódoltság alá került, a püspökök nem léphettek egyházmegyéjükbe. Pongrácz György (16691676) azonban 1675-ben az egyházmegyén kívül, Garamszentbenedeken már papi gyűlést tartott, Dvornikovich Mihály (1689-1705) pedig az 1684-ben fölszabadult Vácra költözött és ott 1700-ban visszaállította a káptalant. Ennek első prépostja Berkes András lett, aki ezután összesen négy püspöknek volt helynöke és nélkülözhetetlen munkatársa. A 18. század püspökeinek, főként Althan Mihály Frigyesnek (1718-1734) és unokaöccsének, Althan Mihály Károlynak (1734-1756) főként templomok, plébániák gyarapítása és a protestantizmus visszaszorítása volt a céljuk. A váci székesegyházat, a püspöki palotát és a szemináriumot Migazzi Kristóf püspök (1756-1757, 1762-1786) építtette.
A 19. században az egyházmegye plébániáinak száma 108-ról 122-re növekedett, de emellett a püspökök számos egyéb intézményt is létrehoztak. Nádasdy Ferenc (18231845) részletes egyházlátogatási jegyzőkönyveket vett föl az egész egyházmegyéről és rendezte a plébániák anyagi viszonyait. Peitler Antal József (18591885) egyházmegyei könyvtárat, Csáky Károly Emmánuel (19001919) pedig Borromaeum néven papi otthont alapított.
A 20. század jelentős püspöke volt Hanauer Árpád István (19191942), aki új szemináriumot építtetett, jelentősen fejlesztette a tanyák lelkipásztori ellátását és két egyházmegyei zsinatot is tartott. Az egyház 1945 utáni üldözésének azonban nem csak az egyházi intézmények, hanem maga Pétery József püspök (19421967) is áldozatul esett. 1953-ban letartóztatták, bántalmazták, majd per és ítélet nélkül haláláig Hejcén tartották fogva. Ezalatt Kovács Vince apostoli kormányzó (19531969), majd Bánk József püspök (19691975, 19781987), neves egyházjogász irányította az egyházmegyét. A kommunista pártállam bukása után újra megélénkült az egyházmegye hitélete, ismét működhetnek az egyesületek, egyházi iskolák. 1993-ban II. János Pál pápa módosította az egyházmegye határait. Délen Bács-Kiskun megyei részeit a Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegyéhez csatolta, északon viszont Esztergomtól Váchoz kerültek az Ipoly-völgyének települései.
A levéltár középkori múltjáról csak utalások ismertek. Például források már 1199-ben említik a váci egyház ama kincstárnak mondott cameraját, ahol a váci püspök többek között a neki küldött leveleket tartotta. A levéltár kezelésével Báthori Miklós püspök (14741507) Francesco Bandinit, egy olasz humanistát bízott meg. Amikor azonban 1541 után az oszmánok földúlták és megszállták Vácot, a püspökség és káptalan levéltárai is elpusztultak. A korábbi időből csupán néhány oklevél maradt fönn.
A török idők után Vácra visszaköltözött püspökség iratait, amelyek a 16. századtól maradtak fönn, a főtéri püspöki palotában (a későbbi siketnémák intézetében) tartották. A levéltár rendezéséről először Eszterházy Károly püspök rendelkezett 1761-ben. Az iratokat betűjelzéses csomókban helyezték el, amelyeknek címföliratai részben ma is megvannak. 1775 után a levéltár a püspökséggel együtt a Migazzi Kristóf által emeltetett új püspöki palotába költözött. Ezt követően, a 18. század legvégén az egész anyagot tárgyi csoportosítás szerint átrendezték, majd 1809-ben mutatókönyvek is készültek hozzá. 1852-ben Roskoványi Ágoston püspök bevezettette az iratok iktatását, amelyeket azonban továbbra is a régi (és újabb) tárgyi csoportok (kútfők) szerint helyeztek el. A levéltár helyiségei a püspöki palota földszintjén és második emeletén voltak. Ide szállították 1972-ben a szemináriumi levéltár anyagát is. Néhány évvel később azonban, az 1970-es évek a végén, a levéltár régebbi részét a püspöki palotából az egyházmegyei könyvtár épületébe helyezték át, újabb részét pedig 2004 nyarán egy Hattyú utcai egyházi épületbe szállították.
A székeskáptalan levéltára, amelynek iratai szintén 1700-ig nyúlnak vissza, a székesegyház káptalani (jobb oldali) sekrestyéje fölött került elhelyezésre hatalmas tölgyfaszekrénykben. A hiteleshelyi levéltárrészt azonban az államosítást követően, 1962-ben a Pest Megyei Levéltárba szállították.
A püspökség gazdasági levéltárát 1951 után ugyancsak a Pest Megyei Levéltár vette át, majd a váci fióklevéltár megszűnésekor, 2004-ben letétként Vác város levéltárába került.